Egyszerre értek a kapuhoz.

Kicsit udvariaskodtak egymással, aztán Marcsi hátralépett, előreengedte Beát.

- Te biztosan sietsz - mondta Marcsi.

Bea kicsörtetett az utcára, és rohanni kezdett, hogy megmutassa ennek a dagadt Marcsinak, hogyan közlekedik egy normális, vékony, fitt nő.

Marcsi lassan követte. Ráért, a villamos csak tíz perc múlva jön.

- Tényleg sürgős lehetett neki - nézett Bea után, aki épp akkor fordult be a sarkon. - Milyen csinos ez a Bea, látszik, hogy sokat sportol.

- Pfffffuhhh - lihegett Bea, majd a kocsijához lépett. - Te jó ég, hogy néz ki ez a Marcsi! Mekkora dagadt disznó! Van vagy százhúsz kiló, nem, inkább százötven! Megölném magam, ha így néznék ki. Hogy mer ez egyáltalán emberek közé menni? És ami a legdurvább, VAN FÉRJE! Hát megáll az ész! Ki az az elmebeteg, aki feleségül vette? Csak az lehet a magyarázat, hogy akkor még vékony volt, és azóta hízott száz kilót. De akkor meg miért nem válik el tőle? Biztosan bolond, perverz, vagy mazochista! - gondolta magában, majd a tükörbe nézve elégedetten konstatálta, hogy ő mennyire jól néz ki. - Az én férjem aztán megnyerte a főnyereményt! Most pedig irány a konditerem!

***

Marcsi férje fáradtan ért haza. Egy ablakos cégnél dolgozott, és a nap végére alaposan kimerült a sok cipekedéstől. Felesége örömmel fogadta.

- Kálmán! De jó, hogy hazajöttél! Gyere, pont elkészült a sült sertéscomb, párolt káposztát is csináltam hozzá!

- A kedvencem! 

- Tudom - mosolygott rá Marcsi - sejtettem, hogy ma sokáig fogsz dolgozni, és jól fog esni egy kiadósabb vacsora. Bár én jobb, ha nem eszek belőle! Már így is olyan kövér vagyok!

- Kövé-ér? Miért, én talán egy szívószál volnék? Mit csinálnék egy csontkollekcióval, Marcsikám? Nekem te így vagy tökéletes. - Kálmán jóízűen ette az elé rakott finomságokat.

Marcsi nagyon szeretett főzni, szinte mindennap fakanalat ragadott. Neki is örömet okoztak a finom falatok, és tudta, hogy a férje is méltányolja azokat.

- Képzeld, ennek a szerencsétlen Sanyinak mit rakott be a felesége ebédre! - mesélte Kálmán. - Három csomag Jó reggelt kekszet meg egy paradicsomot. Normális az ilyen?

Vacsora után Marcsi gyorsan elmosogatott, majd egy-egy pohár borral a kezükben leültek beszélgetni a nappaliban. Békés, kellemes este volt, igazi felüdülés a fárasztó munkanap után.

***

Bea férje, Feri is hazaért.

- Bea!

Semmi válasz.

- Be-a, itthon vagy? - Nagy csend.

Mire Feri átöltözött, zörgött a kulcs a zárban. Bea hazatalált a konditeremből.

- Szia, cica - üdvözölte Feri - van itthon valami kaja?

- Persze, ott van a hűtőben!

- De itt csak salátakeverék van. - állapította meg csalódottan Feri.

- Hát az kaja, nem? Finom, egészséges! Szolgáld ki magad!

- Milyen kaja? Ezek csak levelek. Nem vagyok én kecske!

- Már megint kezded?

- Faszom má', mé' nincs itthon soha semmi ennivaló?

- Olyan dagadt akarsz lenni, mint Marcsi?

- Az meg ki a tököm?

- Tök mindegy, egy nő a melóhelyen. Akkora, mint egy elefánt. Az elhízás egészségtelen, bele lehet halni!

- Mondjuk hamarabb halok éhen, mint hogy az elhízásba pusztuljak bele. Nehezedre esne néha valami kaját elém baszni, mondd?

- Most értem haza!

- Miért is? Este nyolc óra van, tudtommal négyig dolgozol. 

- Tudhatnád, hogy edzeni voltam!

- Én meg le vagyok szarva, mint mindig.

- Az edzés sokkal fontosabb! Ennek köszönheted, hogy ilyen feleséged van, akit mindenki irigyel tőled! 

- Hát nem tudom, ki irigyel! Például Gyuszi szerint olyan vagyok, mint egy kivert kutya. 

- Jaj, Gyuszi meg a dagadt felesége! Hagyjuk már! Na, edd meg a salátádat!

... Nagyot csattant Feri mögött a bejárati ajtó. A nagy álomnő férje lement a török étterembe, hogy végre egyen valamit, az még ilyenkor nyitva van. Bea pedig elindított egy Rubint Réka videót. Elvégre egy álomnőnek tennie kell azért, hogy álomnő maradjon. Ferit pedig igenis mindenki irigyli, csak már túlságosan megszokta.