A busz szinte teljesen üres volt. Irén és Bözsi az első ajtón szálltak fel, és hátramentek. Bözsi kényelmesen elhelyezkedett, majd ölébe vette a táskáját, hogy Irén melléülhessen.
- Nem ülök le - intett sovány nyakán ülő, egérszerű fejével Irén. - Miért? - érdeklődött Bözsi. - Hosszú az út...Irén…